.

Menü

Kocsis Sándor

Kocsis Sándor újratemetése
Kocsis Sándor újratemetése
A legenda hazatér
A legenda hazatér /portréfilm/

Partnereink

Prima Primissima Díj

Ferencvárosi Torna Club
Ferencvárosi Torna Club
FC Barcelona
FC Barcelona

Kárpátia Sport Polgári Társulás

Kárpátia Sport Polgári Társulás

Pécsi Sport Nonprofit Zrt.

Pécsi Sport Nonprofit Zrt.
Mi Együtt
Mi Együtt
Magyar Kanadai Kereskedelmi Kamara

Honlap Kű Lajos, az elnök
Kű Lajos, az Aranycsapat Alapítvány elnöke

Névjegy
Neve: Kű Lajos
Született: 1948. július 5.  Székesfehérvár
Egyesületei játékosként: Székesfehérvári VT Vasas, majd Videoton (1962-1968), Ferencváros (1969-1974), Vasas (1974-1975), Bp.Volán (1975-1977), FC Bruges (1977-1979), Buffalo Stallions (1979-1980), SC Eduscho Eisenstadt (1980-1983), FC Mönchhof (1983-1984)
Egyesületei edzőként: FC Mönchhof (1983-1984), KV Roeselare (1984-1986), Westhoek  Voetbalschool (1986-1990), Between  KSK Torhout Club (1990-1991)
Legnagyobb sportsikerei: olimpiai ezüstérmes (1972, München), Európa-bajnoki 4. helyezett (1972, Belgium), BEK-döntős (1978, London), UEFA Kupa elődöntős (1971/72), Nyolcszoros A-válogatott /1 gól, Sokszoros utánpótlás, olimpiai és B-válogatott, Magyar Kupa (MNK) győztes (1972 és 1974), Belga bajnok (1978)

Boldog gyermekévek egy sötét történelmi korban

-1948-ban, Székesfehérváron, ősi koronázó városunkban születtem. – jellegzetes „kűlajosi” kezdés bemutatkozások alkalmával. Három éves korában elveszíti édesapját, s a család fenntartása özvegy édesanyjára és 15 évvel idősebb bátyjára marad. Hála nekik, az ifjú Kű Lajosnak gondtalan és boldog gyermekkora lehetett, pedig iszonyúan nehéz idők jártak akkoriban. Alig volt vége a háborúnak, a sok nélkülözésnek és máris a kommunista diktatúra kínkeserves éveit szenvedte az ország. A magyar sport ellenben fénykorát élte. 16 olimpiai aranyérmet nyertünk Helsinkiben, hemzsegtek a magyar sport kiválóságai a tatai edzőtáborban. No, és persze ott volt az aranycsapat, amely hosszú évekig futball-lázban tartotta az egész országot. Székesfehérvár grundjain is mindenki Puskás, Kocsis, Bozsik, Czibor akart lenni. Lajosnak bőven akadt ideje rúgni a labdát, hisz a családban mindenki reggeltől késő estig dolgozott, fogytak is a cipők becsülettel. Suli után (néha helyette) foci volt minden mennyiségben, de a tanítási szünetekben is óriási fejelő és lábteniszcsaták dúltak, melyekben természetesen Lajos vitte a prímet. 1962 júniusában jött el a nagy nap számára: egy iskolai meccsen „fent” is felfigyeltek tehetségére, Csiszár István, vagy ahogy mindenki ismerte „Guszti bácsi” a VT Vasashoz hívta játszani. De ez már egy későbbi történet.
Meg kell említeni mindenképpen, hogy az utcán és a grundon minden csibészséget kitanult, a szó jó értelmében vagány fiú nyolc évig ministrált. Édesanyja mélyen hívő katolikus volt, aki a hétköznapokon is keresztény életet élt. Lajosban mély nyomot hagytak ezek az évek, a templomban jólelkűséget és intelligenciát tanult. A hit ma a diákbajnokság egyik fontos alappillérének számít. (Minden rendezvény istentisztelettel kezdődik!) Egy életre szóló élményt jelentett számára az 1956-os forradalom, melyet nyolc évesen élt át. Fél évszázaddal később így emlékezett az eseményekre:
- 1956. október 24-én németórára mentem, s amikor – úgy dél körül – hazafelé tartottam már nagy tömeg volt a Fő téren. Én a lovas szobor mellé kerültem és azt vettem észre egyszer, hogy valaki kezd felmászni a szoborra. Amikor felért, tölcsért csinált a kezéből és elordította magát: „Elvtársak! Szólni akarok, a pártbizottságról jöttem…” Ebben a pillanatban három-négy ember utána nyúlt és lerántották. Haza mentem, de este családommal visszamentünk a belvárosba, ahol teljes sötétség volt és a tömeg kórusban követelte: „Diákságot! Diákságot!” A Jókai utca felöl, fáklyával a kezükben vonultak óriási nagy éljenzés közepette végig ezen a gyönyörűséges Fő téren. A tömeg kiabálta: „Menjünk Pestre! Menjünk Pestre!” Még élek, el nem felejtem ezt a magával ragadó hangulatot!

Meredeken felfelé az NB I-ig

A VT Vasasnál első edzője Gantner János volt, aki nagyon szigorúan bánt a gyerekekkel és a legnagyobb győzelmekkor is zsörtölődött: „Azokat a helyzeteket rúgtátok volna be, amiket kihagytatok” – elégedetlenkedett ilyenkor. Az igazság persze az volt, hogy rajongásig szerette a srácokat és egekig magasztalta őket mindenfelé. A bajnokság végeredménye önmagáért beszél: 120-11-es gólkülönbséggel nyerték meg. A rendkívül tehetséges fiúra csakhamar a felnőtt csapatnál is felfigyeltek, 16 évesen – korengedménnyel – csatlakozhatott a „nagyokhoz”. Villámkarrierje akkor torpant meg egy pillanatra, mikor hírtelen megnyúlt, de testsúlya nem növekedett arányosan. Veszélybe került pályafutása is. Térdfájásokkal küszködött állandóan, emiatt 1967 elején kimaradt a csapatból, az edzéseket sem látogatta bánatában. A szerencse viszont hamarosan rámosolygott. A kecskeméti rangadó előtt Balogh Károly megsérült, Lajost a grundról hívták vissza az NB I/B-ben élre törő csapatba. A visszatérés remekül sikerült, a kecskeméti győzelem után, nemhogy bent maradt a csapatban, hanem annak vezéregyéniségévé vált. Az MTK-tól érkezett Karsaival nagyon tudták színezni a játékot és a gólokkal sem fukarkodtak. Lajos egy-egy megmozdulásán látszott, hogy valami olyasmit tud ebből a csodálatos játékból, amit csak nagyon kevesen. 1967-ben Székesfehérvár történetében először jutott fel az NB I-be a futballcsapat! A 19 éves fiú egyik álma beteljesedett: első osztályú labdarúgó lett.
Az NB I-ben sem illetődött meg. „Kű Lajos, az újonc Videoton játékosa júliusban lesz húszéves. Először szerepel az NB I-ben, mégis úgy játszik, mintha már harcedzett élvonalbeli labdarúgó lenne. Feltűnően finoman és higgadtan oldja meg feladatát.” – értékelt a szakfolyóirat 1968 májusában.  Az újonc, még rutintalan „Vidi” azonban búcsúzni kényszerült első élvonalbeli idénye végén. Lajos viszont kiérdemelte a „B” válogatottságot, Sós Károly szövetségi kapitány kivitte Szófiába, majd az „U” válogatottba is meghívót kapott, sőt a Mexikóba készülő olimpiai válogatottba is, azonban ekkor még lemaradt az ötkarikás játékokról. Ősszel kezdtek gyülekezni a viharfelhők feje felett. Kitűnő játékára a Ferencvárosnál is felfigyeltek és le szerették volna igazolni. Azonban a fehérvári vezetők nem adták ki, így egy év leállás várt a már eltökélten menni akaró játékosra. Ez az év „véletlenül” debreceni katonáskodással telt. Leszerelési trükkjei nem jöttek be, de nagy vágya 1970. március elsején beteljesedett: először húzhatta fel a Fradi zöld-fehér mezét.

Azok a csodálatos ferencvárosi évek

Bemutatkozása szebben nem is sikerülhetett volna. Salgótarjánban az ő góljával győzött a csapat. Csupaszív, gólerős és szellemes, sőt néha virtuóz játékával hamar belopta magát a szurkolók szívébe. Az öt ferencvárosi szezon termése: két magyar (MNK) kupagyőzelem (1972, 1974), négy (!) bajnoki ezüstérem és elődöntőbe jutás az UEFA kupában. Egy hiányérzete lehet csak Kű Lajosnak, a magyar bajnoki aranyérem.
A Ferencvárosról ma is elérzékenyülve beszél:
- Aki nem játszott a Fradiban, annak fogalma sincs, mit jelent a magyar labdarúgás „Nemzeti Színházában" szerepelni. Nagy Bélának, az FTC felejthetetlen krónikásának volt egy tézise, miszerint két fajta szurkolótípus létezik: aki ferencvárosi szurkolónak születik, s aki azzá válik. Hát én az utóbbiak közé tartoztam. Itthon bárhová mentünk, mindenhol telt ház volt, de ugyanez volt külföldön is. Amikor például Melbourne-ben játszottunk, kint volt tizenötezer ember, és abból tizenkétezer énekelte a Himnuszt. A Fradinak hihetetlen varázsa volt mindig is. Nem véletlen, hogy a 49-es bajnokcsapatból elirányított Budai, Kocsis és Czibor, a „három aranyásó”, mindig a Fradi-indulót húzatta a pesti éjszakában.
A hetvenes évek Ferencvárosában sok kiváló futballista szerepelt. Elég csak a leggyakoribb összeállítást felidézni: Géczi – Novák, Páncsics, Bálint, Megyesi – Juhász, Kű – Szőke, Branikovits, Albert, Mucha. De sokat játszott még: Vépi, Martos, Rákosi, Máté, Magyar, majd később jött Ebedli és Nyilasi Tibor. Kű Lajostis sokszor éltette a Fradi-tábor, igazi vezéregyéniség volt. Hogy miért szerették a szurkolók? Kivételes technikai képzettség, remek kombinációs készség, nagyszerű fejjáték, átlagon felüli futóteljesítmény és nem utolsósorban gólerős játék jellemezte őt. Nem egyszer a mezőny legjobbja volt. A Népsportban gyakran értékelték így a teljesítményét: "Kű szokott lelkes játékát nyújtotta, bekalandozta az egész pályát és az összjátékból is kivette részét."
A szurkolói rigmusok is róla szóltak: „Lajos, Lajos, Nagy Lajos. Egy király van, Kű Lajos.” vagy „A Fradi nyeri meg a bajnokságot! Albert Flóri a gólkirályságot! Kű Lajos az év labdarúgója, az NB I-ből kiesik a Dózsa!”
A Fradi az először kiírt UEFA kupában Kű Lajos vezérletével bravúrosan menetelt. Ő szerezte a Fenerbache ellen az első ferencvárosi, egyben magyar gólt is az új kupa történetében. A német Braunschweig ellen pedig élete nagy játékát nyújtotta zöld-fehérben. 5-2 a Népstadionban. A negyeddöntőben a mindent eldöntő 11-esével jutott az FTC az elődöntőbe, ahol a Wolverhamptonnal szemben nagy csatában maradt alul.
Kű Lajos bohém természetéről, kilengéseiről legendás történetek is keringtek. Még a Rádiókabaré is foglalkozott az Albert Flóriánnal történt, elhíresült kiruccanásáról a Maxim-bárba. Amíg ment a csapatnak és lőtte a gólokat nem volt gond a „megszínezett” éjszakákkal. Mikor a csapat hullámvölgybe került, a vezetők bűnbaknak kiáltották ki, megbüntették, majd megbocsátottak neki. „Soha nem tagadtam, hogy szerettem élni, de mindig profi módon gondolkodtam: előre bekalkuláltam a büntetéseket.”

Sikerek címeres mezben

Ferencvárosi korszakára esnek Kű Lajos válogatott szereplései. Nem volt egyszerű bekerülni akkoriban a nemzeti együttesbe. 1971 őszén végleg berobbant a legjobbak közé: a Fradi bajnoki és kupamérkőzésein igazi karmesterként dirigálta társait és fontos gólokat szerzett.
Illovszky Rudolf szövetségi kapitány 1972. május 14-én Bukarestben, az EB negyeddöntő visszavágóján dobta be a mélyvízbe. Nem okozott csalódást és a mindent eldöntő belgrádi harmadik találkozón már kezdőként lépett pályára. Legemlékezetesebb játékát nyújtotta válogatott mezben. "A találkozó hőse, Kű, az 50. percben összecsapott Deleanuval. Percekig nem látott, szédült, felrepedt szemöldökéről arcába csurgott vére, szinte rimánkodott Illovszky kapitánynak, hogy engedje vissza, ne cserélje le. S a csapat legjobbjává nőtte ki magát! " Az Európa-bajnokság négyes döntőjében folytatódott a „szovjet átok”, így a bronzéremért a házigazda belgákkal mérkőzhettünk.  Kikaptunk 2-1-re, a becsületgólt Kű Lajos szerezte az ellene elkövetett szabálytalanságért megítélt büntetőből. Ez volt utolsó EB-döntőbeli gólunk is, hisz 1972 óta nem jutottunk túl a selejtezőkön.
Első válogatott szereplését megelőzően Gyulán játszott a „B” válogatottban, és góljával 1-0-ra nyert csapatunk. Illovszky kérdezte Lakattól: – Kű hogy futballozott? – A góljáig ragyogóan, utána csapnivalóan.  – És mikor lőtte a gólt? – Az első percben…
Sok pihenője nem volt válogatottunknak: augusztus végén kezdődött az olimpia. Tokió és Mexikó után zsinórban harmadik győzelmére készült csapatunk és dr. Lakat Károly. A döntőig minden simán ment, legyőztük többek között a házigazda, Uli Hoeness nevével fémjelzett nyugat-német csapatot 4-1 arányban, úgy, hogy a kimagasló teljesítményt nyújtó Kű még két gólt is fejelt. – A müncheni döntő előtt a lengyelek, Latoval, Deynával a soraikban, könyörögtek: játsszunk ikszet, akkor mindkét válogatott aranyérmet kap. (Azóta sem volt ilyen versenykiírás!) Mi nem mentünk bele. A szünetben 1-0-ra vezettünk, s mire bementünk az öltözőbe, már több láda tokaji aszút halmoztak fel ott az egymás utáni harmadik olimpiai diadal megünneplésére. A 2-1-es lengyel győzelem után viszont Górski kapitányt vágták bele a fürdő medencéjébe. Az Európa-bajnoki 4. hely és az olimpiai ezüstérem csalódás volt akkoriban, de ma már mindkettőre büszke vagyok, hisz negyven éve csak álom hasonló eredmény elérése utódainknak. – értékelt Kű Lajos.

Kényszerpályán

A Ferencvárosban 1974 nyarán váratlanul nem kívánatos személyiség lett. Pedig akkor nem a zűrös ügyeiről szóltak a hírek, a csapat egyik legjobbja volt, visszakerült a válogatott keretbe is. „A Fradinak és a válogatottnak köszönhetően bejártam a fél világot, akkor, amikor három évente egyszer lehetett nyugatra utazni – protekcióval. Sok emigrált honfitársunkkal találkoztam, főleg 56-osokkal. A külföldön tapasztaltakról rengeteget meséltem az itthoniaknak, a szókimondásomnak az lett a következménye, hogy nemzetellenes tevékenységgel vádoltak. Az esetleges kilengéseim csak ürügyül szolgáltak.”
Három nappal (!) az átigazolási időszak vége előtt kapta meg felmondó levelét.  Illovszky Rudolf nyújtott neki mentőövet, leigazolta a Bp. Vasas. Új csapatában rögtön egy „Bajnokok Tornája” győzelemmel indított, de a bajnokságban nem ment igazán sem a csapatnak, sem Lajosnak, bár tavaszra feljavult teljesítményük. A közönség itt is befogadta és a társakkal is jól ki jött. De mégis mennie kellett. A mindenható MLSZ elnök, Kutas István behívatta: „Elmondott mindenféle antikommunistának, antiszemitának, majdnem mindenben „anti” voltam. Én csak az antiszemita titulust kértem ki magamnak, sohasem voltam zsidóellenes. Azt mondta, hogy letöröllek a magyar labdarúgás térképéről. Pedig néhány évvel korábban még az öreg kedvence voltam. De hát a számat sohasem tudtam tartani, mindig, mindenkinek elmondtam a véleményem, ami akkoriban sokaknak nem tetszett.”- emlékezett Kű Lajos néhány évtizeddel később. Ezúttal Grosics Gyula, a Volán elnöke segített: amíg a kedélyek lecsitulnak játszhat az NB I/B-s Volánban. De Lajos itthon továbbra sem látott lehetőséget az érvényesülésre és ebben a kényszerű helyzetben tudatosan szervezte meg „disszidálását”. Csak a megfelelő alkalmat kellett kivárnia.
1977. januárjában kalandos úton sikerült jugoszláv ablakot szereznie útlevelébe, majd Goricánál kisétált a „szabad világba”. Rövid olaszországi tartózkodás után Svájcban Pázmándy Péternél jelentkezett, aki akkor a Servette Genf edzője volt és edzéslehetőséget biztosított csapatánál. Érdekes történet Genfből: Lajos telefonon felhívta a  szakszervezeti titkárt, aki kétségbeesetten kérdezte: „Szevasz Lajoskám, jaj Istenem. Mindenütt kerestünk a Duna-kanyartól a pesti éjszakáig, sehol sem találtunk. Hol vagy?” – Innen beszélek a Genfi-tó partjáról.  „Mekkora kő esett le a szívemről, már azt hittem, disszidáltál!" Svájcból – hamis útlevéllel – Bánki Feri segítségével sikerült Belgiumba jutnia, ahol próbamérkőzéseken szerepelhetett.

Európa Kupa-döntő a Wembleyben – 25 évvel az emlékezetes 6:3 után

A harmadik mérkőzésen egy vidéki kiscsapat, a Courtrai színeiben lépett pályára a belga katonaválogatott ellen. A mérkőzést látta az FC Bruges vezérkara is, élükön Michel Van Maele-val, Bruges polgármesterével, aki a klub főrészvényese volt. A találkozó után a Courtrai és a Bruges is szerződést ajánlott neki, s ő természetesen a brugesiek ajánlatát fogadta el. Élete nagy lehetősége előtt állt.
A polgármester úr mindenben segítette. Eltiltották egy évre, addig csak tréningezhetett a csapattal, de kapott fizetést. Az angol, a német és a francia mellé megtanult jól flamandul is. Az edző, Ernst Happel kedvelte a magyarokat, még osztrák válogatott korában sokszor játszott az aranycsapat ellen és tisztelte Puskásékat. Ő bíztatta mindig: „Paprika – így hívta – ha lejár az eltiltása helye lesz a csapatban.” A szavát később be is tartotta! A csapat közben menetelt a BEK-ben, s az Atletico Madrid búcsúztatása után a Juventusszal mérkőzhetett az elődöntőben. Torinóban Bettega góljával győztek a „zebrák”, de Brugesben 2-0-ra sikerült visszavágni a belgáknak. Jöhetett a finálé a Wembleyben. Előtte a belga kupa elődöntőjében, a Charleroi ellen már Lajos is pályára léphetett, majd készült második hivatalos meccsére, a félelmetes Liverpool elleni BEK-döntőre.
Ma így emlékezik vissza a találkozóra: „A mérkőzés előtt sok pletyka terjedt el rólam idehaza. Például az, hogy verekedés miatt a Liege-i börtön rabja vagyok, amiből egy szó sem volt igaz. Anyámék itthon halálra voltak rémülve! A hazai sajtóban a mérkőzés napján már azt írták, hogy várhatóan a „magyar származású” Kű is játszik. Egy éve mentem ki és máris magyar származású lettem. A mérkőzést 100 ezer néző látta helyszínen és 120 országban adták televízión. Itthon édesanyám, barátaim és a szurkolóim is láthattak és megnyugodhattak, hogy nem az előbb említett pletykák az igazak. Eszembe jutott, hogy előttem csak Puskás, Kocsis, Czibor és Kubala játszhatott BEK-döntőn. Angliában a szállodánk tulajdonosa egy skót úr volt, aki megígérte, hogy ha legyőzzük az angolokat még egy hetet maradhatunk az ő költségére. A sors fintora, hogy éppen honfitársa, Dalglish góljával nyert a Liverpool. Sajnos a Bruges legnagyobb gólszerzési lehetőségét én hagytam ki. Az első félidő végén csapattársam, Cools elment a jobbszélen, remekül beadott, én felugrottam fejelni, de a Liverpool walesi védője, Hughes kilökött a labda alól. Rutinosan csak annyit taszított rajtam, hogy elértem a labdát, de már nem tudtam irányítani és így az mintegy 20 cm-rel kapu fölé szállt. A mérkőzés utáni banketten odajött hozzám Barcs Sándor, az UEFA akkori alelnöke és gratulált. Nagyon rendesen viselkedett velem. Sanyi bácsi intézte el, hogy édesanyám kijöhessen meglátogatni Belgiumba, amiért örökre hálás leszek neki.”
A Magyarországon már leírt, temetett labdarúgó a kemény, profi világban újra a csúcsra jutott, elégtétel volt ez számára a hazai futball-hatalmasságokkal szemben. Puskás Ferenc halálával jelenleg ő az egyetlen élő BEK (Bajnokok Ligája) döntőben szerepelt magyar labdarúgó.
1979-ben adódott egy lehetősége és kiment Amerikába futballozni. Itt a Buffalo Stallions nevű csapatban együtt játszott Eusébióval és a volt újpesti Horváth Jóskával. Akkoriban virágkorát élte az amerikai labdarúgás, sok kiváló játékos átkelt az óceánon: Pelé, Beckenbauer és Cruyff is kipróbálta az újvilág futballját. A későbbi felesége miatt vissza kellett jönnie Európába, de Belgiumban már lezárult az átigazolási időszak. Kismartonban viszont irányítót kerestek, azonban nem volt elég pénzük leigazolásához. Az eisenstadti szurkolók összedobták végül a pénzt és szerződtették. Itt is akadtak ismerősei, az egykori fehérvári csapattárs Karsai és a később tragikusan elhunyt Pusztai László személyében. Az elcsatolt Várvidéken, közel a szülőföldhöz újra otthon érezte magát.

Kezdő lépések edzőként és vállalkozóként

Utolsó osztrák idényében már játékos-edzőként ténykedett, a Landesligában vitézkedő FC Mönchhof-nál. 1984-ben, sorozatos sérülései miatt végleg szögre akasztotta a futballcsukát. Flamand felesége kérésére visszatértek Belgiumba, ahol egy harmadosztályú együttes, a KV Rooselare edzője lett.  A csapat jól szerepelt a bajnokságban, de bele akartak szólni a vezetők egyre inkább a munkájába, aminek szakítás lett a vége. Ezután négy évig, Flandria nyugati sarkában egy privát foci-sulit vezetett. Mintegy 15-20 település, 6-14 éves focipalántáival foglalkozott nagy odaadással. Közben vállalkozásai révén 1988-tól egyre többet járt Magyarországra, magyar termékekkel kereskedett Belgiumban. 1990-ben egy építési vállalkozó szabad kezet adott neki egy új csapat kiépítéséhez. Két labdarúgót szerződtetett hazulról, a békéscsabai Pásztor Józsefet és a szegedi Kun Lajost, akikkel a Belga Kupában jól meneteltek. Végül a holland Tahamata által vezényelt Ekeren búcsúztatta őket, Lajost pedig menesztették. Azóta nem vállalt szerepet sem a belga, sem a magyar labdarúgásban, csak export-import üzleti vállalkozásaival foglalkozott.
1987-ben Koltay Gábor: Szép volt fiúk…című (betiltott) filmjében így nyilatkozott: „Magyarként élek, érzek, együtt sírok és nevetek azzal a néppel, azokkal az emberekkel. Soha nem fogom őket elfelejteni, én magyarnak tartom magam.  A családom magyar, magyarul nevelem a gyerekeimet, a feleségem is beszél magyarul, annak ellenére, hogy belga.” A gyerekeknek, Thomasnak és Julie-nek így a magyar lett a „apanyelvük.” (Évekkel később a szülők elváltak, a gyerekek ma is Belgiumban élnek, de gyakran megfordulnak Magyarországon.)

Hazatérés 21 év után. Kű Lajos, a misszionárius.

„Borzasztó érzések között hagytam el az országot és már a disszidálásomkor előre eldöntöttem, hogy előbb-utóbb végleg hazatérek.” – nyilatkozta egy lapnak. Ez 1998-ban következett be, de már előtte is sokszor járt itthon, főleg a vállalkozásai révén. Indult a képviselő választásokon, majd a Ferencváros irányításában ígért neki dr. Torgyán József elnök pozíciót. Azonban korán beszélt terveiről, ugyanis szerette volna Varga Zoltánt visszahozni edzőnek. Ez az ötlete nem aratott osztatlan sikert, és az utolsó pillanatban megvétózták kinevezését.
Közben szervezett egy foci csapatot volt Fradi-játékosokból (pl. Fenyvesi dr., Máté, Martos, Rab, Bánki, Simon, Vad), neves sportolókból (Erdei Zsolt, Komáromi Tibor, Maracskó Tibor) politikusokból és művészekből, akik a környező országok magyarlakta területeire látogattak el, hogy segítsenek a határon túli magyarokon. Ekkor kezdődött Kű Lajos új élete, "misszionáriusi" tevékenysége. Segélyszállítmányokba, futballmeccsekbe és kulturális programokba rejtve vitték el az anyaország üzenetét: összetartozunk. Nincs olyan szeglete a Kárpát-medencének, ahol ne fordultak volna meg. Kamionnyi segélycsomagokat, építőanyagot, vetőmagot, gyógyszert szállítottak a rászorulóknak a tiszai árvíz súlytotta Kárpátaljára és a délszláv háborúban lerombolt Horvátországba. Történelmi emléktúrákon vettek részt, melyeken felkeresték többek között Kőrösi Csoma Sándor, Rákóczi Ferenc, Mikes Kelemen szülőhelyét. Ezekről az utakról részletesen beszámol Horváth Lajos, Bertha Bulcsú-díjas író „A föl-földobott Kű” című könyvében, ami hiteles korrajz.
Később felvetődött a gondolat, hogy az alkalmi utak helyett, jó lenne szervezetten valami maradandót alkotni, olyat, ami összefogja az egész Kárpát-medence magyarságát, a sporton keresztül egyesíti az egész történelmi Magyarországot. Nagy álmát, hogy megszervezzen a Brit Nemzetközösségi és a Maccabi Játékok mintájára egy „Magyar Diákolimpiát”, kezdetben a Magyarok Világszövetsége útján próbálta megvalósítani. Balszerencséjére éppen akkoriban fogyott el a pénz a világszervezetnél. Ilyen előzmények után jött egy alapítvány létrehozásának ötlete, melynek neve kézenfekvőnek tűnt: Aranycsapat Alapítvány. Kű Lajos világ életében nagy tisztelője volt az aranycsapatnak, külföldi tapasztalatai szerint Magyarországról mindenkinek a „Golden Team” és 1956 jut az eszébe. A még élő csapattagok – Puskás Ferenc és Grosics Gyula – támogatásával így elindulhatott a Kárpát-medencei Összmagyar Nemzeti Diákbajnokság szervezése.

Élete fő műve a Kárpát-medencei Összmagyar Nemzeti Diákbajnokság

Kű Lajos utópisztikusnak tűnő ötlete megvalósult és fokról-fokra fejlődve működik. A labdarúgás, kézilabda, asztalitenisz, sakk és birkózás sportágakban rendezett versenyek – azon túl, hogy sok tehetség felszínre kerülését is elősegítik – erősítik az ifjúság nemzeti és hazafias érzéseit. Az Aranycsapat Alapítvány elsődleges célja a nemzet egyesítése „Hittel, sporttal és kultúrával”. Kű Lajos labdarúgóként is a nemzet sikeréért küzdött és teszi ezt túl a 60-on is, sokaknak példát mutatva.
2005-ben újra megházasodott, azóta Székesfehérváron él feleségével, Krisztinával és 2006-ban született Bendegúz fiával.

Gál László

 

Facebook oldalunk

www.facebook.com/aranycsapat.alapitvany

Névnap

Ma 2019. február 17., vasárnap, Donát napja van. Holnap Bernadett napja lesz.

Szavazások

Ki volt az Aranycsapat utáni időszak legjobb magyar labdarúgója?
 

Könyv az Alapítványról

Kiemelt támogatóink

MLSZ
Magyar Labdarúgó Szövetség
Bethlen Gábor Alap
Bethlen Gábor Alap
MVM Magyar Villamos Művek Zrt.
MVM Magyar Villamos Művek Zrt.
 
Bakonyerdő Erdészeti és Faipari Zrt.
Bakonyerdő Erdészeti és Faipari Zrt.
bottom

Copyright © 2011 - 2019 Aranycsapat Alapítvány